Czibusák Éva
Szép délutánra köszönt Dunaújváros a tegnapi viharos idő után. Ráadásul ezen a napon reggel óta esik a hó, mindenki kint játszik, szánkózik, hóembert épít, hógolyózik…
Viszont valakinek rossz napja van. Egy lány reggel beütötte a lábát az ágy sarkába, majd ránézett az órára és észrevette, hogy késésben van. Gyorsan összekapta magát és futott az iskoláig.
Miután vége lett a sulinak, a lány a havazásban ment haza a Római körútra. Útján összefutott a kedves szomszéddal, Mari nénivel.
– Jó napot, Mari néni! Hogy van?
– Köszönöm, jól kedvesem! És te?
– Jól, köszönöm, csak rosszul kezdődött a napom…
– Hát valamikor fenn, valamikor lenn… Ha már itt vagy, segítesz elvinni ezeket a nehéz szatyrokat a sarokig?
– Persze, miért ne?
Miután elvitte Mari nénivel a szatyrokat, a néni adott neki egy levelet. Csak annyi volt ráírva: „Csak ha hazaértél, akkor olvasd el, addig ne!” és volt rajta egy rénszarvasos pecsét. Beindította a fülhallgatóját és elindult haza. Elment még a boltba egy-két apróságért meg uzsonnáért. Amint hazaért, lepakolt és megette az uzsonnát, amit vett. Utána nekiállt megírni a házi feladatokat, majd pihent. Egy üzenetet kapott barátjától:
– Szia, van kedved jönni szánkózni?
– Persze, mikor jöjjek?
– Olyan fél hat körül.
– Oké, indulok!
Felöltözött vastagon, felvette a hótaposó csizmáját és vitte a szánkóját. Már a dombnál járt, amikor Rita megjött. Köszöntek egymásnak, majd a többiek megérkeztek és sokat szánkóztak. A szánkózás után hazament, otthon anyja finom kalácsa és forró kakaója várta. Mikor megérkezett, tiszta piros volt az arca, orra és havas volt a kabátja. Anyja kedvesen köszönt neki, majd a lány felvett egy vastag pizsamát és leült a konyhaasztalhoz. Ott volt a kakaó, kalács vajjal megkenve. Amikor befejezte, megköszönte és bement a szobájába elolvasni a levelet.
Felnyitotta és elkezdte olvasni: „Kedves Fanni, holnap reggel ajándékkal várlak a pékség előtt. 9:45-re gyere le a pékséghez. Mari néni, a szomszéd.”
Miután ezt elolvasta, boldogan ment aludni.