Barna András
Egyszer történt, hogy a karácsonyi sietségben a Mikulás elhagyta az egyik ajándékot. Az utolsó háznál vette csak észre, hogy nincs meg az egyik ajándék. Nagyon megijedt, mert már csak egy órája maradt, hogy kivigye az összes csomagot. Nem tudta mitévő legyen. Végül úgy döntött, hogy ott készít valamit. Mikor rájött, hogy az elveszett csomag az árvaházba ment volna, nagyon elszomorodott.
Egyszer csak ott termett egy kisfiú és megkérdezte tőle:
– Mit keresel itt Télapó?
A Mikulás akkor jött rá, hogy az utolsó előtti házból még nem ment ki.
Gyorsan megkérdezte tőle:
– Te mit ajándékoznál egy árva gyereknek?
– A szívemet. – válaszolta a kisgyerek.
A Mikulás szíve megörült, hogy a gyerekeket nem csak az ajándékok érdeklik.
– És mondd, te mit szeretnél Karácsonyra?
– Én már mindent megkaptam, amit szerettem volna. – válaszolta mosolyogva. És átvette a nyalókát, amit a Mikulás nyújtott felé. Elment aludni.
A Mikulás rádöbbent, hogy mindjárt kifut az időből. Elkezdett keresgélni valamit, amit oda adhat az árváknak. Talált három csomag gumicukrot és egy papírra felrajzolt egy nagy szívet és azt írta bele:
„Legyen boldog karácsonyod és ne arra gondolj, amid nincs, hanem amid van!”
A Mikulás nyugodt szívvel indult vissza az északi sarkra. 19 évvel később, Karácsonykor a Mikulás ismét az utolsó előtti házhoz érkezett, ahogy bement egy apuka köszönt neki. A Mikulás csodálkozva nézett rá és megkérdezte tőle, hogy honnan tudta, hogy itt lesz.
Az úr válaszolt: – Onnan, hogy 19 évvel ezelőtt adtál nekem egy nyalókát, azóta minden éveben várlak, hogy megköszönjem és elmondjam neked, hogy milyen sokat jelentett nekem a találkozásunk.
A Mikulás mosolyogva nézte a gyermeket, aki már felnőtt lett és arra gondolt, hogy neki van a legjobb foglalkozása a világon.