Czár Dániel
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cica család. Nagyon hideg téli napok voltak. A cicacsalád az utcán élt és nagyon fáztak. A cicapapa elhatározta, hogy idén télen, ha törik, ha szakad, a kiscicák melegben töltik a karácsonyt.
Elindult hát, hogy szállást keressen. Egyszer csak meglátott egy pajtát, ahol gyertyafény pislákolt és egy tehén lakott benne. Odaszaladt a tehénhez és megkérdezte, hogy bent töltheti-e a családja a hideg telet a pajtában, vagy legalább a karácsonyt.
A tehén azt válaszolta:
– Adok nektek meleg szállást, ha hozol nekem egy kis szénát, mert már napok óta nem ettem.
A kandúr elment a gazdához, hogy adjon neki szénát, amit visz a tehénnek és a tehén ad neki meleg szállást.
– Gazduram, adj nekem szénát, amit viszek a tehénnek és a terhén ad nekem és a családomnak meleg szállást.
A gazda erre így felelt:
– Adok neked szénát, ha hozol nekem tűzifát, hogy begyújtsak ebben a hidegben.
A macska elindult tűzifáért a favágóhoz. Kéri a favágót:
– Kedves Favágó, adj nekem tűzifát, hogy vigyem Gazduramnak, aki ad érte szénát, amit viszek a tehénnek, hogy a tehén adjon nekem és a családomnak meleg szállást.
Erre a favágó így felel:
– Adok neked tűzifát, ha hozol nekem vizet ebben a kis vödörben, hogy tudjak főzni teát és azzal oltsam a szomjamat.
A macska lemegy a patakpartra, ahol megmeríti a kis vödröt a jeges vízben, a vizet viszi a favágónak, a favágó ad érte tűzifát, tűzifát viszi Gazduramnak, Gazduram ad érte szénát, a szénát viszi a tehénnek és a tehén ad neki és családjának meleg szállást.
Így tölti a kis macskacsalád a hideg téli napokat és a karácsonyt a meleg pajtában.